1. A mesterséges szarvasgomba termesztés kialakulása
Már
a XIX. sz. elején rájöttek a franciák
arra, hogy ha olyan tölgyfa alá vetnek makkot, amely
alól rendszeresen gyûjtöttek szarvasgombát,
akkor a csemete gyökerére nagy valószínûséggel
szintén rátelepszik a gomba. Ezeket a csemetéket
aztán 1-2 éves korukban átültették,
létrehozva belõlük a szarvasgomba termesztõ
ültetvényt.
A módszer ma is él Franciaországban, de mellette, a 70-es évek eleje óta egyre terjednek a szarvasgombával mesterségesen mikorrhizált csemetékbõl létrehozott ültetvények is. Ezek ugyan jóval drágábbak, mint az õsi módszerrel megnevelt csemeték, de rajtuk biztosan kialakult a mikorrhiza. Ezeket a csemetéket csak független minõsítõ intézet ellenõrzése után szabad forgalomba hozni.
A mesterséges mikorrhizálás módszere mellett természetesen kidolgozták a franciák az ültetvényes szarvasgomba termesztés, sõt a Lactariusok és Suillusok termesztés technológiáját is. Érthetõen elsõsorban a nemzeti termékként nyilvántartott Tuber melanosporum termesztési kérdései a legtisztázottabbak, de 15 éves tapasztalataik vannak a regionális értékként elfogadott Tuber uncinatum termesztésérõl is.
A magyar gombászok közül Hollós László, majd Szemere László is tett javaslatot a szarvasgombák termesztésére, sõt az utóbbi kísérleti ültetvényt is létrehozott, amely azonban támogatás híján és Szemere László halála miatt tönkre ment. Õk mindketten a Tuber aestivum termesztését szorgalmazták. Ha elfogadjuk többek véleményét, miszerint a Tuber uncinatum a T. aestivum változata, tehát nem önálló faj, akkor megállapíthatjuk, hogy a Franciaországban honos szarvasgombák közül egyedül a Tuber melanosporum nem került elõ eddig a Kárpát-medencébõl.
Látni fogjuk, hogy a termõhelyi feltételek is biztosíthatók a faültetvényes szarvasgomba termesztéshez, tehát nincs más dolgunk, mint alaposan megvizsgálni a rendelkezésre álló területet, amivel eldönthetõ, hogy alkalmas-e a szarvasgomba termesztésére, vagy nem.
2. A szarvasgombák magyarországi termesztésének termõhelyi feltételei
2.1.
A klíma
Franciaországban a Tuber melanosporum termesztése dél-nyugaton (Périgord, Langeudoc-Roussillon) és délen-délkeleten (Vaucluse, Provence-Alpes-Côte-d'Azur) elterjedt, míg a T. uncinatumot észak-keleten, Burgundiában és Lotharingiában termesztik. Ezekben a régiókban a klíma még észak-keleten is természetszerûleg általában enyhébb, kiegyensúlyozottabb, mint nálunk. Azonban ott is elõfordulhatnak szélsõséges fagyok, hosszantartó aszályok. Havazás azonban csak nagyon ritkán fordul elõ.
A tapasztalatok szerint a Tuberek -14°C-t is kibírnak, ha az nem tartós. A hótakaró pedig enyhíti a talaj átfagyását, éppen csak a gomba keresését nehezíti meg. Tudni kell ugyanis, hogy a T. melanosporum érési ideje november végétõl március elejéig, míg a T. uncinatumé szeptember közepétõl november végéig tart. a T. melanosporum keresését tehát nálunk megnehezítheti az esetleges hótakaró.
2.2. A talaj
A szarvasgombák mindegyik faja meszes, humuszos talajt kíván. A termréteg vastagság kevésbé fontos szempont, hiszen a gomba a talaj felsõ, 15-20 cm mély rétegében terem. Fontos viszont a laza, levegõs talajszerkezet, emellett a jó víztartó képesség és a megfelelõ tápanyag ellátottság.
A termesztés elõtt mindenképpen meg kell vizsgáltatni a kiszemelt terület talaját, ellenõrizni a mész, a humusz, a makroelem tartalmat, valamint a C/N arányt.
2.3. A gazdanövény
A T. melanosporum - périgordi és a T. uncinatum - burgundiai szarvasgomba termesztése az alábbi fafajok, mint gazdanövények ültetvényében eredményes:
A felsorolt fajok többsége nálunk is õshonos, és mindegyik termeszthetõ Magyarországon.
2.4. A terület kiválasztása
A legjobb, ha olyan területet választunk ki, amely megfelel a fenti követelményeknek és a jelenlegi hasznosítási módja:
A szarvasgomba termesztés tehát nagyban hozzájárulhat az alternatív földhasználat módszereinek gazdagításához is.
Tekintettel kell lenni a terület kitettségére is. A T. melanosporum keleti, déli vagy nyugati kitettségben termeszthetõ, míg a T. uncinatum számára a kitettség közömbös, mély völgyben is lehetséges a termesztése. A terület nagysága nincs korlátozva, megfelelõek az egymástól távol esõ, felaprózódott birtokrészek is, tulajdonképpen a beruházó teherbíróképességétõl függ, hogy egyszerre mekkora területet ültet be. Az öntözési lehetõséget azonban biztosítani kell!
3. A talaj elõkészítése
Az ültetést megelõzõ õsszel a termõréteg vastagságától függõ mélységû szántással és a talajvizsgálat eredményétõl függõ tápanyagutánpótlással kezdõdik az ültetvény létesítése.
4. Ültetés
4.1. Az ültetési hálózat
A Tuber melanosporum
esetében az ajánlott hálózat 5.0 x
5.0, 6.0 x 6.0, 6.0 x 4.0, 8.0 x 3.0, vagy 10.0 x 2.0 m is lehet.
Hektáronként 400-500 db fa ültetendõ.
A sövényszerûen létesített ültetvény
hamarabb fordul termõre és viszonylag sokáig
terem, a szabályos négyzetes hálózat
(5.0 x 5.0 vagy 6.0 x 6.0 m) viszont megkönnyíti a
kétirányú talajmûvelést. A tágabb
hálózat esetén az ültetvény hosszabb
ideig megtartja termõképességét. A
sûrû hálózati ültetvény
a késõbbiekben intenzívebb koronametszést
igényel.
A Tuber uncinatum igényei némileg mások, ezért az elõbbi növõtér felét kell kialakítani azért, hogy minél jobban árnyaljuk a talajt. Elõnyös az eredeti erdõtársulást utánzó, elegyes ültetvény létrehozása. Hektáronként 800-1000 db fa ültetendõ.
4.2. Az ültetés kivitelezése
Az ültetés idopontja lehetõleg tavasszal legyen, borult idõben, közvetlenül esõ után, vagy esõ elõtt, de mindenképpen fagymentes és szélcsendes idõben. az ültetési hálózatot célszerû elõzetesen karókkal kitûzni. a karók helyén ásóval olyan méretû gödröt készítünk, hogy a mikorrhizált csemete gyökérzete kényelmesen beleférjen. A csemetét 1-2 cm-rel mélyebbre kell ültetni, mint ahogy az elõzõ helyén volt.
Konténeres csemete ültetése esetén a csemetét konténerestõl legalább 2-3 percre tegyük vízbe mielõtt kivennént a konténerbõl. Közben készítsük el az ültetõgödröt. Miközben a csemetét kiemeljük a konténerbol, ügyeljünk arra, hogy a földlabda ne essen szét. Igyekezzünk gyorsan, de óvatosan a gödörbe helyezni és minél több finom földet gyujtsünk a gyökérzet köré. A gyökérzetre húzott földet óvatosan, egész talppal történõ taposással be kell tömöríteni.
5. Az ültetvény fenntartása
5.1. Talajmûvelés
A sorközökben az elsõ 3 évben lehetséges a köztesmûvelés különbözõ mezõgazdasági növényekkel. A csemete sorok mellett azonban mindig el kell hagyni mindkét oldalon 1,0 - 1,0 m-t. a köztesmûvelés segít megfékezni a gyomosodást, fenntartja a jó talajszerkezetet és csökkenti az evapotranspirációt. A gombatermõ ültetvény termõre fordulásáig bevételt biztosít.
A 4. évtõl kezdve nem tanácsos a köztesmûvelés folytatása. Az ezzel együttjáró talajmûvelés megsérti a mikorrhizált gyökereket és tönkreteszi a gombatermést. A túlzott gyomosodás ellen igen sekély, felületi talajmûvelés alkalmazható csak, amelynek mélysége nem haladhatja meg a 4-6 cm-t. Ez a talajmûvelés a sorközökben végezhetõ géppel, például talajmaróval, vagy boronával, a sorokban, illetve a csemeték tövénél pedig kézzel. A nehéz erõgépek alkalmazását a talaj tömörödése miatt kerülni kell.
A
4. évtõl kezdve várható az ültetvény
termõrefordulása mogyoró esetében,
ekkor kezd kialakulni az ún. "égés".
Ekkor tavasszal - márciusban vagy áprilisban - 4-6
cm mélyen meg kell lazítani az "égés"
felületét. Utána már nem kell talajmuvelést
végezni a tenyészidõszakban. Tölgyek
esetében a termõrefordulás legkorábban
a 6. évben, általában azonban csak a 8-10.
évtõl kezdve következik be. Ilyen ültetvényben
a talajmûvelést eddig az idopontig kell folytatni.
5.2. Az öntözés
A szarvasgombának, különösen az intenzív növekedési szakaszban - júliustól októberig - viszonylag sok vízre van szüksége. Mivel ezek a hónapok a legszárazabbak a Kárpát-medencében, ekkor öntözni kell az ültetvényt. Ez történhet csepegtetõ, vagy porlasztásos rendszerrel, esetleg tartályban a helyszínre szállított vízzel. Fontos, hogy az öntözõvíz ne legyen hideg, legjobb a 20°C körüli hõmérsékletû víz.
Általában 10-14 naponként 20 mm, vagy 15-20 naponként 30 mm víz kijuttatása elegendõ. Amennyiben közben kiadós zápor áztatta meg az ültetvényt, a következõ öntözés idõpontja kitolható.
5.3. A fák kezelése, fenntartása
Az ültetés után a csemetéket tõre kell vágni, ami javítja a megmaradási arányt. Az elsõ tenyészeti év közepén, június végén, a tõbõl elotörõ sarjak közül ki kell választani egyet, amibõl alacsony törzsû fácskát alakítunk ki a következõ években. A fák koronáját rendszeres metszéssel lazán tartjuk. A T. melanosporum esetében nem szabad megakadályozni a koronák összenövését, mindig biztosítani kell a talaj benapozását. A termõrefordulástól kezdve a metszés intenzitása csökkenthetõ.
6. Az ültetvény védelme
A szarvasgomba termesztõ ültetvényt általában a gazdanövény károsítóitól kell védeni. Ezen kívül természetesen magának a gombának is vannak károsítói. Általában javasolható az ültetvény bekerítése. Leginkább a gyomosodás ellen kell védekezni, ami végsõ fokon történhet gyomirtó vegyszerekkel is. Ekkor azonban az ültetvény elveszti "bio" jellegét.
7. A szarvasgomba termés begyûjtése
Mivel a szarvasgombák a föld alatt teremnek, begyûjtésükhöz idomított kutyákat használnak. A kutyák az érett gombát keresik meg, így elkerülhetõ, hogy idõ elõtt felszedjük a még éretlen, nem piacképes gombát.
8. A piaci lehetõségek
Az
ültetvények várható hozama 25-50 kg
gomba hektáronként és évente. Francia
vélemények szerint a jelenlegi termelés a
piaci igényeknek mindössze 30%-át képes
kielégíteni. Így nyugodtan állíthatjuk,
hogy ha meg tudjuk szervezni a hazai termelést, akkor a
magyar szarvasgombának is biztosítva lesz a piaca.
